Az az igazság,hogy én egy ideje sokkal több sorozatot nézek mint filmet. Ennek az az oka, hogy egyrészt nehezen szánom rá magam, hogy másfél- két órán keresztül ne csináljak semmi mást, másrészt jobban szeretem, hogy a sorozatokban több idő van minden mozzanat kifejtésére. Az évek folyamán elég sok sorozat kiemelkedett a többi közül,ezek közül hoztam most ötöt, amik fontosak lettek számomra vagy épp még mai napig követem őket.
1.
Tuti gimi (One tree hill)
(2003-2012)
Nem hiába kezdtem a sort ezzel a sorozattal. Ez az abszolút favorit kedvenc sorozatom, amit bármikor,bármennyiszer újra tudnék nézni és már meg is tettem párszor.
Nos kezdeném azzal, hogy tudom, sokakat elriaszt ez a borzalmasan béna magyar cím, amivel agyon is csapták kicsit a sorozat sikerét, bár szerintem így is szuper nézettséget produkált anno, hiszen meg tudott élni a sorozat 9 évadot. Nem mondom, hogy végig tökéletes volt, de engedjétek meg, hogy kicsit elfogult legyek vele. Sokan az első 1-2-3 részt látva azt hiszik ez egy tini maszlag és hagyják inkább a francba. Szerintem nagyon tévednek, akik olyan hamar feladják. Tény, hogy a gimis évekkel kezd a sorozat, ahol a szereplők még javában az útkeresés viszontagságos fázisaiban járnak, ami tele van hibákkal,csalódásokkal,daccal,bizonytalansággal. Ebben a sorozatban minden egyes karakternek megvan a helye,a saját története és SENKI nem fekete vagy fehér. A mellékszereplők legalább olyan fontosak, mint a főszereplőink, hiszen életük szorosan egymásba fonódik. Láthatunk családokat kialakulni, összetartani vagy épp széthullani. Felfedezhetjük, hogy az igazi szülői szeretet és támogatás nélkül mérföldekkel nehezebb élni vagy épp, hogy a megfelelési kényszer milyen súlyos teher. A karaktereink évadról évadra haladnak az önismeret rögös útján, formálódnak, tanulnak a hibáikból és persze elkövetnek újakat. Minden karakter viselkedésének pontosan ismerjük az okát, még ha nem is értjük, vagy haragszunk rájuk.A legjobb az egészben látni, hogy felnőtt korukra milyen kiforrott személyiségek lesznek, milyen csodálatos emberek. Láthatunk a sorozatban igazi barátságokat, amiket nem rendít meg az idő vasfoga, nagy szerelmeket, amik tényleg megtestesítik a jóban-rosszban igazi valóját, hatalmas boldogságokat, csapatként való együttműködést, kitartást, álmok megvalósulását, ami persze sok lemondással jár. Néha fejen kólintanánk legszívesebben egyik-másik szereplőt, van, hogy gyűlölünk valakit és van hogy megrendülünk,félünk és sajnálunk is. Az érzelmek széles skáláját bejárhatjuk ennek a sorozatnak a nézése által, mert épp olyan, mint az élet maga.
Kitérnék arra is, hogy a sorozatba valamennyire be van vonva az irodalom, szép idézetek hangzanak el a részek elején-végén, amik már alapból elgondolkodtatják az embert. Nagy szerepe van a zenének a sorozatban és maga az aláfestő zenék is annyira szuperek. Komplett lejátszási listákat hallgatok meg simán.
Remélem minél többeteknek meghoztam a kedvét ehhez a sorozathoz, mert szerintem tényleg megéri vele egy próbát tenni. Én nem bántam meg, örülök, hogy anno régen rátaláltam.
2.
(2005 - )
Azt hiszem mondanom sem kell, hogy ez a sorozat sem csak egy szimpla kórházas sorozat. Persze nagy szerepe van a betegeknek, a különös eseteknek, a nagy kihívásoknak, a morális kérdéseknek, amiket felvet egy-egy komplikáltabb helyzet. Ezen kívül viszont erősen szól az emberi kapcsolatok alakulásáról, a barátságokról, szerelmekről, a munkahelyi problémákról, főnök-beosztott helyzetről. Csodálatosan egyensúlyozik a komolyság és vidámság között, egyik részen nevetünk, a másikon simán benne van, hogy itatjuk az egereket (sőt néha egy részen belül is változik a hangulat) Ez a sorozat nem kímél, könnyedén megszeretteti a karaktereket, hogy aztán borzalmasan fájjon az elvesztésük és együtt szenvedjünk miattuk a szereplőkkel. Itt is szuper karakterek vannak,szinte mindenki szerethető.Nagyon sajátos hangulata van, ami általában engem évadokra beránt, de mivel annyi betegséggel találkozunk a részek során, kicsit néha el kell távolodnom tőle (hipochonder embereknek nem biztos, hogy ajánlott xD) Nagyon durva, hogy már a 17. évad megy és rajongásom töretlen. Nagyon jól tudja tartani azt a bizonyos szintet, mindig visz magával, pedig jó párszor voltam úgy vele, hogy ez vagy az miatt én bizony nem fogom folytatni. Ilyen sok év alatt cserélődik a brigád, jönnek újabb szereplők,akiket kezdetben mindig nehéz elfogadnom, de aztán hamar felveszem a fonalat és persze meg is kedvelem őket. Nagyon sok szereplőt lehet hiányolni sajnos,kedvencek hullottak el, vagy épp csak simán kiléptek. Hál istennek azért maradtak páran a kezdeti csapatból is, akik viszont teljesen hozzánőnek az emberhez, nélkülük már tényleg elképzelhetetlen lenne a sorozat. Ki tudja, meddig folytatódik még a sorozat és milyen sorsok lesznek ?! Kíváncsi vagyok és végig fogom követni a sorozatot. Biztos, hogy nagyon szomorú leszek, ha véget ér.
3.
(2000-2007)
Ez a sorozat egyértelműen az anya-lánya kapcsolat elválaszthatatlan kötelékére épít. Persze nem minden anya-lánya kapcsolat ilyen sajnos, amit meg is mutat a sorozat, de az biztos, hogy szerintem mindenki ilyenre vágyna. Fantasztikus látni azt az összhangot, amiben ez a kapcsolat működik. Persze nem mindig olyan egyszerű elfogadni egymást, semmi sem tökéletes. Néha el kell távolodni ahhoz, hogy végül közelebb kerülhessünk egymáshoz. Egy anyának főképp el kell fogadnia, hogy teret kell hagyni a lányának,nem érdemes semmit erőltetni, tiltani meg aztán abszolút semmi értelme. Terelgetni, finoman "lökdösni", véleményt nyilvánítani, de nem nyomást gyakorolni, majd pedig ölelő karokat biztosítani, amikor arra van szükség. Baromi nehéz lehet és ezt végig is követhetjük a sorozat folyamán. Kapunk sok sok nevetést, örömet, nagy vitákat és annál nagyobb béküléseket. Persze nem csak anya-lánya kapcsolat van itt. Ez a kis városka annyira szerethető a maga mindenki ismer mindenkit, egy hatalmas család vagyunk szellemiségével, ami persze sokszor lehet teher. Kapunk itt is szerelmeket, elsőket és utolsókat is (:P), sok rossz tapasztalatot,csalódást, hibákat. Mégis a legsajátosabb ennek a sorozatnak egyértelműen a humora. Imádom azokat a pörgős, pattogós, vicces megjegyzéseket, a sok sok csipkelődést,évődést. Imádom a szereplők stílusát. Mindenki azért szerethető amilyen. Még a morgós mackó is imádnivaló. Egy nehéz nap után olyan ebbe a sorozatba belefeledkezni ,mintha otthon beülne valaki egy kád forró vízbe lazítani. :)
Könyvek is készültek a sorozat alapján:
Chatherine Clark- Anyja lánya (Szívek szállodája 1.)
4.
(2007 - )
Hihetetlen számomra, hogy már ez a sorozat is a 14. évadot éli. Érdekes volt a montázs készítése közben az első évadokról nézni képeket, nagyon durva, mennyi idő eltelt és ez mennyire meglátszik a szereplőkön is. Talán kijelenthetem, hogy nem annyira népszerű,mint az előző három sorozat.
Teljesen más téma és alap szitu van itt, hiszen a lovak szeretete köré épül az egész történet. Ez a sorozat nekem a nyugalom szigetével ér fel, még úgyis, hogy nyilván nem mindig móka és kacagás az élet Heartlandben sem. Én általában hétvégén néztem a részeket és ez jelentett egyfajta lecsendesedést számomra. Ennél a sorozatnál nagyon fontos téma a család és a családi összetartás, ez csak úgy süt az egész légkörből és mindig örömmel tértem vissza abba a biztonságba, harmóniába és stabilitásba,ami az egész családot körbelengte. Amy és a lovak közötti különleges kapcsolat is ad egy pluszt a történetnek. Az a jó ebben a sorozatban, hogy a lovak szeretete nem csak annyiban merül ki, hogy néha felülnek a lóra és ügetnek kicsit, hanem nagyon sok és különböző szitut mutatnak be, akár szerencsétlenül járt lovakkal akár problémás lovakkal kapcsolatban. Ezen kívül megjelennek a lóversenyek is, az ugratás és a trükk-lovaglás na meg a rodeó is, ami nekem nagyon érdekes.
Sajnálni fogom, ha egyszer véget ér végleg ez a sorozat, mert néha egyszerűen szükségem is van arra a szeretetteljes békére, amit ez a sorozat nyújtani képes.
Könyvsorozat alap:
5.
(2013-2018)
Ez a sorozat is nagyon erősen épít a család fontosságára, de mellette nagyon erős hangsúlyt kap az elfogadás, ami lássuk be,manapság elég aktuális téma. Ez a sorozat szerintem szintén egy kevésbé ismert darab, pedig szerintem nagyon kedvelhető. Egy meglehetősen szedett-vedett társaságból épül fel egy kerek egész család, de pont ez a sokszínűség adja a sorozat báját.
Az alap szitu is rögtön elég rendhagyó, hiszen két homoszexuális nő alkot egy párt,akik három gyermeket nevelnek, de abból csak egy a vér szerinti, aki mellé adoptáltak egy ikerpárt. Mi már ott csatlakozunk be, amikor az életükbe csöppen még két meglehetősen problémás gyerek, de ők bizony bevállalják a kezdetben lehetetlennek tűnő helyzetet,még ha eleinte nem is ez volt a cél. Na már most ahol 5 ilyen szinten különböző gyerek/kamasz van egy helyen, különböző problémákkal,sérelmekkel és élethelyzetekkel, ott kő kövön nem maradhat. Nagyon sok zűr és vita,de ennek ellenére szeretet keretezi ezt a történetet. Főképp a gyerekek életét követhetjük nyomon, ahogy bukdácsolnak az élet iskolájában. Megható látni, hogy egy olyan elfogadó családot alkotnak,ahol minden bűn és hiba megbocsájtható és javítható. Sokszor voltam mérges egyes szereplőkre, mert egyértelmű botlások tömkelegét művelték és néha már nem láttam értelmét a vergődésnek. Vannak hibái a sorozatnak, de jó szívvel gondolok vissza rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése